Az ajtó résein bekúszik a sülő hagyma illata, hirtelen emlékek lebegnek elém. Hozza magával a vaníliát, az olvadó csokoládét, a nevetések, a beszélgetések múltba vesző hangjait. A hosszú asztal mellé szorosan tett székeket, a gyerekek huzakodását, akik már a kis sámlikon, hokedlik mellé ülve is alig fértek el, hogy mindenki egyszerre ehessen. A tányérokba kimert aranyló húsleves illatát, amelyben végtelen hosszú cérnametélt kanyargózott, hogy elinduljon a verseny: ki tudja úgy megenni, hogy nem emeli meg a tányér szélét... Az asztalon a porcelán levesestálak, a cifra merőkanalak égnek meredő nyelével. A tálakba halmozott főtt hús, a levesben főtt zöldségek, paradicsommártás, a tányérok mellé kitett, féltve őrzött, Erdélyből hozott festett poharak, a patyolat vasalt abrosz, a porcelán sótartó mellett a műanyagok. Az őrölt bors, ami valaha nagy kincs volt, bőven kerül a tányérokba.
"-Jaj de finom illata van! Dugd csak ide az orrod!"
A gyerekek sokadszor is beugorva kíváncsian szagolják meg, tüsszentés, nevetés.
Öröm. Ünnep. Család.
Őzpörkölt, papa főzte, mellé a nokedlit mama. Rántotthús a nagy csipkés szélű tálcákon, karaj és csibe. A szárnyakba belefűzve a zúza, a máj. Töltött csirke, illatos, fűszeres, pirosra, ropogósra sült bőrrel.
"-Egyetek gyerekeim! Egyetek bátran, még van bőven!"
A szeretet. Tudod, minden mozdulat, minden gondolat, amíg az étel készült, a szeretetről, a várakozásról szólt. Hogy együtt legyünk. Ők, mi, én. Mindenki. Az etetés a szeretet egyik legfontosabb eszköze, ahogy az anya eteti a csecsemőjét, a gyermekeit, a nagyanya már mindenkit, aki a családhoz tartozik. Szeretettel, óvón, magához ölelőn.
"-Egyél gyermekem. Most van! Nem mindig volt… "
Az étel sós, fűszeres, a sütemény édes, vaníliás, vastagon porcukros. Mazsola is jutott a szilvalekváros buktába, és csokoládés négerkocka is van.
"-Nézd, olyan magas a hab, mint a tészta! Papa verte fel, hogy jó kemény legyen. Érzed a rum illatát?"
Érzem. Még ma is érzem, és hallom a nevetést, azoknak a hangját, akik már sok éve a felhőkön ülve lógatják a lábukat, és az égi konyhában sürögnek, hogy a már hozzájuk megtért családtagoknak készüljön az ízletes ünnepi ebéd.
Az ajtó résein ma bekúszott a sülő hagyma illata….
#andytmiller #ünnepváró #emlékekamúltból #voltaménisgyerek
