Megpihenek
Egy test az asztalon,
Mit kések szabdalnak fel,
Egy test az asztalon,
Mit lélek hagyott el.
Hideg márvány a bőr,
A fagyott szív nem dobog,
Véres könnyet hullatnak
Az őrző angyalok.
Tompa, fáradt a csend,
Érzi, már nincs élet bent.
Halott. Mint őszi éjben a nyár,
Néma hegedű a magány.
Nincs hang, nem dobban a szív,
Nem mozdul a bordaív.
Elfáradtam, hiába élek.
Megnyugszom, pihenni térek.
Ha büntetésem letelt,
Újra születve visszatérek,
Hiszem, őriz az emlékezet.
Időben megfogom a kezed.
