Pszt...
Ne verd fel a lelkemben szunnyadó csendet,
Hadd aludjam át észrevétlen az életet.
Nem létezem, csak álmodom magányom,
Repülök büszke, hófehér, szárnyas paripákon,
Mélybe zuhanok, pihenek égi szivárványon.
Mint tarka lepke, válladra szállva ajkad érintem.
Szemedben keresem magam. Soha nem lelem.
Járj lábujjhegyen, úgy hagyj el, hogy ne fájjon,
Higgyem azt, az élet csak egy elmúló rossz álom.
Hiányod mellkasomba acél karmokkal tép,
De idővel megfakul majd rólad a színes kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése